Asszíria ősi földjén járunk… az ELTE kutatói Dezső Tamás és Kalla Gábor vezetésével kezdték meg a feltárásokat Iraki Kurdisztánban, a több ezer évnyi történelmet magában foglaló Grd-I Tle településdombján. Ásatási beszámolónk a 2016-os szezon főbb eseményeit foglalja össze.
Tegnap végre elkezdtük az ásatást… Közel egy hetes előkészítés után két 4 m x 4 m-es felületet nyitottunk meg. A szeptember 8-i megérkezés utáni napokban a munkát egy nagy muszlim ünnep, az eid el-kabir miatti szünnapok akadályozták meg. Ezalatt azonban a helyi régészek segítségével sikerült megteremteni az infrastruktúrát, beszerezni a még hiányzó felszerelést. A kieső időt Grd-i Tle telljének teljes geodéziai felmérésére, az ásatási szelvények kijelölésére használtuk ki, amit alapvetően Weisz Attila a Salisbury kft-től és Szabó Nóri régészhallgató végzett, de a meredek részeken az ásatás többi tagja is segített. Negatív meglepetést volt, hogy a felszíni formák alapján jól kivehető alsó város területén vízzel elárasztott rizsföldek fogadtak, így ennek a körzetnek a vizsgálatát el kellett halasztanunk.
Az első tudományos izgalmakat az önkéntesként a teamhez csatlakozott Sándor Lajos fémkeresős kutatásai hozták: nagy számban kerültek elő a földből elsősorban iszlám kori pénzek (köztük ezüstpénzek) és egyéb tárgyak, pl. ékszerek, bronztárgyak. Ráadásul éppen olyan helyeken, ahol több korábbi expedíció is végzett felszíni gyűjtéseket, de fémtárgyakat még sohasem talált. Eredményei nagy feltűnést keltettek a helyi régészek körében is. Ebbe a munkába kapcsolódott be Dezső Tamás.
Végül, 14-én, szerdán hajnali 5:30-tól két felszínen is megkezdődtek az első csákányütések. A citadella északi részén kezdtük meg egy lépcsős szelvény kiásását, ami terveink szerint fel fogja tárni számunkra a település történetét az iszlám kortól (kb. 16-17. század) a korai neolitikumig (Kr.e. 9. évezred), ahogy halad lefelé a feltárás. Rögtön az első nap, közvetlenül a felszín alatt kibontakozott egy erődítés részlete, egy durva kövekből és folyami kavicsokból összerakott száraz falazat.
A második felszínt egy alsó teraszon nyitottuk meg, hogy tisztázzuk a helyi rétegek korát, melyek reményeink szerint jóval megelőzték a legkésőbbi időszakokat. Bár a keltezés még nem biztos, de egyértelmű, hogy a felszín alatt talált, és már fotózásra és rajzolásra kitisztított területen talált kőpakolásos, azaz kővel körülvett és lefedett hamvasztásos sírok jóval korábban készültek, mint a citadella erődítménye.
A bejegyzés eredetileg az ELTE Régészettudományi Intézetének “Ásónyomon” blogján jelent meg. Az eredeti bejegyzés ezen a linken érhető el (új ablakban).