Grd-i Tle ásatása Iraki Kurdisztánban 2. – felmérés és felszíni kutatások

Második bejelentkezésünk egy szinte önálló kutatási programról szól, amely nem csak előkészítette az ásatást, hanem Grd-i Tle történetének és a topográfiájának a megértését is segítette.

Grd-i Tle a Rania síkság meghatározó fontosságú pontja volt a középkorban és az azt megelőző időszakokban. A közvetlen környéken soha nem volt hozzá hasonló méretű település, amely ilyen összetett szerkezetű és hosszú ideig, legalább 9 ezer évig lakott lett volna. Központi helyzete jól látszik a közeli Makok-hegy tetejéről készült fotón. A műholdfelvételek alapján már korábban is egyértelmű volt, hogy a meredek, kiemelkedő tellt egy nagyobb alsó település veszi körül.

Weisz Attila (Salisbury kft.) folyamatosan finomított adatokon alapuló geodéziai felmérő munkája, melyet drónfelvételek is kiegészítettek, immár pontos képpel szolgál számunkra a terepviszonyokról. A környező síkság fölé 26-28 méterrel emelkedő domb felső felülete 76-86 méter átmérőjű, ez összesen 4700 m2-t jelent. Ez volt a középkori vár, alatta valószínűleg egy ókori citadella húzódhat meg. Az a tény, hogy a domb ilyen meredek maradt, és a felső éleit az időjárás nem simította el, annak köszönhető, hogy a különböző korok erődítményei összetartották a dombot és így ellenállt az eróziónak.

A magasan kiemelkedő, erődített központot egy nagyjából kör alakú, 210-250 méter átmérőjű alsó várfal veszi körül. Kő alapozása egy modern, de már használaton kívüli csatorna belsejének alsó részén ma is megfigyelhető, sőt egy helyen kapu maradványai is látszanak. Az egykori város központi része tehát 4,2 hektár kiterjedésű. Ezt a területet egy további külső településrész veszi körül, amely jelenleg egy rizsültetvény miatt részleteiben nem vizsgálható, de kontúrjai a műholdfelvételek és a parcellahatárok alapján kirajzolódnak. Ez azt jelenti, hogy a település legnagyobb kiterjedése idején 11 hektár nagyságú lehetett. Ez mezopotámiai mértékkel nem számít nagynak, de itt, a hegyes vidék völgyében jelentős urbánus központ lehetett.

Természetesen igen fontos lenne tudni, hogy az egyes részek mikor voltak lakottak, mikor létesültek a külső falak. Az ásatási lehetőségek az időbeli és pénzügyi keretek miatt igencsak korlátozottak, így még nagyobb lesz a felszíni vizsgálatok értéke. Ahol a mai útfeljáró készítésekor a domb falába mélyen bevágtak, megállapítható, hogy azok az őskori települések, melyekre a későbbi korszakok rátelepültek, legalább tíz méter magasságúak voltak. A gyönyörű színes kerámiájáról híres kőrézkori Halaf-kultúra (Kr.e. 7-6. évezred) és az azt megelőző neolitikus Dzsarmó-kultúra (Kr. e. 8. évezred) lakóházainak kőalapozásai jól látszanak, ráadásul az is egyértelmű, hogy teraszosan építkeztek.

A későbbi időszakok meghatározása már nem lesz ilyen könnyű. A felszínen gyűjthető kerámia kronológiájával még ismerkednünk kell, ezért intenzív kutatást még nem végeztünk. Úgy tűnik, hogy a középkori és kora újkori anyagon kívül a vaskori (Kr. e. 2. évezred vége – 1. évezred első fele) dominál, de legújabb leletünk, egy ezüstérem alapján a tell a hellénisztikus (Kr.e. 3. sz.) időszakban is lakott volt. Ez a lelet Sándor Lajos fémkeresős szakember érdeme, az egyik következő bejegyzés az ő tevékenységéről szól majd, de hamarosan beszámolunk a vár és a temető területén végzett munkánkról is.