Első tudósításunkban már beszámoltunk róla, hogy a keleti oldal teraszán nyitottunk egy kisebb, 4 x 4 méteres felszínt. Célunk, hogy tisztázzuk, mely időszakokban használták ezt a térséget. A felszín feletti tíz méteres magasság azt ígérte, hogy itt érhetjük el leghamarabb a korai szinteket ‒ szemben a domb tetején lévő kutatóponttal. Mivel a földön számos, nagyméretű kő hevert szétszórva, felmerült az is, hogy a lelőhelynek ez a része kutatásra teljesen alkalmatlan, talán korábban munkagépekkel forgatták fel a talajt és alakították ki a felszínt.
Már az első napon látszott, hogy a félelem alaptalan volt: a teljes terasz érintetlen, csak mostanában hordtak össze rajta néhány kőkupacot helyi pásztorok. A felszín alatt azonnal nagyobb kövekből összerakott struktúrák, kődobozok körvonalai rajzolódtak ki, melyek egyértelműen sírokat jeleztek. A felső csoport kibontásáig úgy tűnt, hamvasztásos temetkezésekről van szó, ugyanis mindegyik viszonylag kisméretű volt, átlagosan 20 x 40 cm-es belső mérettel. A későbbiekben kiderült, hogy mellettük, jóval mélyebben, vannak két méter körüli hosszúságú nagyobb sírok is. Ekkor vált egyértelművé, hogy mindben teljes testeket temettek el („csontvázas” temetkezés) kőládákba (ciszta sírok). Az első, félrevezető benyomáshoz az vezetett, hogy a temető ezen része szokatlanul nagy arányban tartalmazott újszülött- és kisgyermeksírokat, ez magyarázza a kis ládák nagy arányát.
Mára feltártuk, dokumentáltuk és elbontottuk a 21 sírt, így sikerült részletes képet nyertünk az itteni temetkezési szokásokról. A felnőttek sírgödreit viszonylag mélyre ásták, nagy, lapos kövekkel rakták ki az oldalait, majd a halottak elhelyezése után kőlapokkal fedték le. A testeket nyújtva, enyhén jobbra fordítva fektették, hogy arcuk dél fele nézzen. A kisgyerekeket/csecsemőket egymás mellé zsúfolva, a nagyobb sírok között fennmaradt helyeken, főleg a domb szélén, közvetlenül a felszín alá helyezték el, kisebb dobozokban, és a felnőttekéhez hasonlóan fedték le.
Mellékletet egyáltalán nem helyeztek el a sírokban, így pontos korukat igen nehéz megállapítani. Bár az egyik mellől került elő egy makedón ezüstpénz (310-301 közötti lampsakosi veret), ez valószínűleg később, másodlagosan került ide. A környező földben talált kerámia és a fektetés módja a korai iszlám korra utal, így valószínűleg ezeknek a temetkezéseknek az időpontja megelőzte a vár kései használatát, de talán nem annyival/olyan sok évszázaddal, mint korábban gondoltuk. Ma már azt is látjuk, hogy a kővel borított felszínű középső teraszt teljesen ez a temető foglalja el, több ezer sírral, ezek egy részének fedő- és gyakran oldalkövei is jól azonosíthatók a felszínen.
A sírok elbontása után ismét egy kőben gazdag, de egyelőre nehezen értelmezhető réteghez értünk. A környezet hellénisztikus-párthus korinak tűnik, de lehet, hogy ide is vágtak be a középkorban sírokat. A fennmaradó néhány napban ezt a problémát szeretnénk még tisztázni.
A bejegyzés az ELTE Régészettudományi Intézetének “Ásónyomon” blogján jelent meg. Az eredeti bejegyzés ezen a linken érhető el (új ablakban).
Grd-i Tle ásatása Iraki Kurdisztánban 2. – felmérés és felszíni kutatások
Grd-i Tle lelőhely topográfiája történetének kulcsa. A széles síkság fölé emelkedő tell stratégiai jelentőségű pont az őskortól a középkorig Asszíriában.
Grd-i Tle ásatása Iraki Kurdisztánban 1. – tudósítás az ELTE régészeti expedíciójáról
Asszíria ősi földjén járunk… az ELTE kutatói Grd-I Tle lelőhely feltárásán munkálkodnak Iraki Kurdisztánban. Első ásatási beszámolónk Kalla Gábor tollából.
Akik nem félik a halált – Találkozás kurd Pesmergákkal a frontvonalon
A Kirkuk melletti támaszpont Pesmerga tábornoka barátként fogadott bennünket. Elmondta, hogy ritkán jönnek hozzá Európából látogatók. Az ELTE ásatásvezetője, Dezső Tamás beszámolója a frontról (első rész).